Hallottál már Rilexről, a világ legbékésebb tirexéről? Tudod-e, miért éppen az ő szájában lakik Kunyi, a pimasz keselyű? És hogyan ismerik meg Barmolt, a raptort? Minden kiderül, ha velük tartasz izgalmakkal teli útjukon: éld túl te is a Zabaszaurusszal való találkozást, kelj át az Áldozatok völgyén, és osonj be egy sárkánybarlangba!
Irány Dínómdánom, a dínók földi paradicsoma, ahová csak csúszdán lehet bejutni. Ideje felfedezni a pattogatottkukorica-mezők és a Halászlé-tó hazáját, ahol a Tejút és a Vajút összetalálkozik, és olykor a falak is fehér csokiból vannak…

A dinókorszakból már mindenki kinőtt, vagy éppen még nem nőtt bele a családban, ennek ellenére már a borító is olyan jópofa a kis keselyűvel a tirex orrán, hogy muszáj volt elolvasnunk ezt a kis történetet.

Bizony most elsőre a borító fogott meg, a fülszöveget csak utána néztem meg, és bevallom az keltette fel leginkább az érdeklődésemet, hogy milyen is lehet egy békés tirex. Valljuk be, hogy a tirex és a békesség még csak köszönő viszonyban sincsenek egymással, elvileg.

A történet szerint főhőseink Rilex, a békés tirex, Kunyi, aki Rilex szájában lakik, és fajtáját tekintve keselyű, valamint Barmol, aki talán nem is Barmol, amúgy meg egy raptor.

A történetünk kezdetén Barmol áldozatul esik egy, a dinók körében igen furcsa procedúrának, amiben Rilex is érintett, nem is kicsit. Így ezt követően kénytelen kelletlen, de útra kel a kis csapat, hogy megtalálják az egyetlen megoldást a raptor sürgős problémájára.

"- Már megint oszladozó békacomb az ebéd! - zsörtölődött legtöbbször a kis keselyű, mert Rilex bizony kevés húst evett, így aztán Kunyi is sokszor éhen maradt. "

Rilex gyümölcsösét kicsit félve, de végül hátrahagyva útra kell a három dinó. Számos kalandjuk során, - melyet mi olvasok kuncogva követhetünk végig - a szemünk előtt egy csapattá kovácsolódnak. Annak ellenére sikerül ez nekik, hogy nagyon különböző a habitusuk és a méretük egyaránt.

Nem riadnak vissza a sárkánnyal való találkozástól és a megannyi izgalmas kalandtól, amelyek hozzásegítik őket, hogy eljussanak a célállomásra, Dínómdánomba.

Személyes kedvenceim azok az elnevezések, melyekkel a történet során oly sokszor találkozunk, és folytonos mosolygásra késztetnek. Ilyen például a Zabaszaurusz, a pattogatottkukorica-mező, a Sárkánykád, a Bendő-erdő, vagy éppen magaDínómdánom. Szeretem, amikor ilyen kreatív megoldásokkal találkozom a gyerekeknek szóló elbeszélések során, sőt biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is imádják az ilyen vicces elnevezéseket.

A dinók karaktere egytől egyig nagyon jól sikerült. Olyan emberi tulajdonságokkal lettek felruházva, amelyek a legkisebbek számára is értéket közvetítenek, úgy, mintbarátság, kitartás, kedvesség, leleményesség, vagy éppen elszántság.

A meséből természetesen nem maradhat ki a kicsit gonosz, kárörvendő karakter sem, ő pedig nem más, mint Káró, a komisz varjú.

"-Hahaha! Megint sikerült rászednem benneteket! Elhitettem veletek, hogy a Sárkánykád egy tenger! Rég nem nevettem ilyen jót! - kacagta. "

Nagyon szeretem azokat a meséket, amelyek amellett, hogy szórakoztatnak és viccesekmég van mondanivalójuk is. Az Utazás Dínomdánomba pedig pont ilyen mese.

Sőt azt is megtapasztalhatják a kis olvasók, hogy különböző személyiségek és kinézetű karakterek -jelen esetben dinók- milyen remekül együtt tudnak működni és barátság is szövődhet köztük.

Szerettem, hogy a borítón megjelenő grafika végigkíséri a történetet és nagyon jól kiegészíti azt. Mindig öröm számomra amikor egy mesekönyvben a történethez pontosan illeszkedő és vidám grafika található. Szerintem sokkal könnyebbé teszik a kis olvasóknak a történetbe való belehelyezkedést.

Előnye még a kötetnek, hogy huszonhét fejezetre tagolódik, ami megkönnyíti, hogy akár esti mese gyanánt is könnyedén beilleszthessük a gyermekünkkel eltöltött időbe.

Ismét meg kell említenem, hogy a magyarok nagyon jók a mesélésben, nincs ez most sem másként, M. Kácsor Zoltán egy igazi kis dinó remeket tudott alkotni.

A történet fordulatos, vicces és egyedi. 

Szerintem én jobban szerettem volna magamévá tenni a történetet, mint a gyerkőc, de ez van, jó néha gyereknek lenni és mivel én még a Jurassic parkon nőttem fel, így a dinók szeretete valahogy megmaradt, és ahogy a történetet olvastam biztos vagyok benne, hogy még sokáig így is lesz.

Annyira jól esett a lelkemnek ez a vicces és aranyos történet. Emellett a 12 éves fiam is imádta és a 3 hónaposom is jót szórakozott azon, ahogy mi ketten nevetgéltünk olvasás közben, emiatt csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy merüljön el Dínómdánom bugyraiban.

Még titkon elárulom, hogy a történet befejezése után furcsa módon a régi és már a játékos ládák mélyén porosodó kis dinó figurák varázslatos módon újra előkerültek, és az esti kádas móka részévé váltak pár nap erejéig.

Ami pedig a legjobb, hogy a Zabaszauruszok sorozat hamarosan folytatódik!

                       Kalandozzatok Ti is Dínomdánomba!

A könyvet köszönöm szépen a Kolibri Kiadónak!

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 166

Illusztrálta: Kecskés Judit