Mostanában egyre többször találkozhatunk az "iszsz" kifejezéssel, ha szoptatásról van szó.
Mit is jelent valójában?
Igény szerinti szoptatás, nem több, és nem kevesebb.
Amikor a baba enni kér, akkor kap is, így nem kell kivárnia a poroszos rendszerben bevált, vagy éppen az anyukákra és babákra kényszerített 3 órát.
Ahogy mi felnőttek is eltérő időpontokban kívánjuk meg az enni és innivalót, úgy a kisbabáknak is létezik erre irányuló igénye, annak ellenére is, hogy még nagyon picikék. Furcsa is lenne, ha nekem valaki megmondaná, hogy 8-12-15-18 órakor ehetek és nem előbb, illetve nem később, csak mert.... Ugye, hogy a felnőttek ezt nem fogadnák el, miért gondoljuk mégis úgy, hogy a gyermekeinkkel ezt megtehetjük? Elárulom én is megtettem annak idején, ma már tudom, hogy rosszul döntöttem, de akkor még nem ismertem a lehetőségeket és befolyásolható is voltam, mint kezdő anyuka. Legtöbbször a hozzátáplálás megkezdése nagyszülői, rokoni, vagy éppen orvosi nyomásra történik. Úgy gondolom, hogy az orvosi tanácsot érdemes mérlegelni, a többi tanácsot viszont fenntartással kell kezelnünk és bíznunk kell az ösztöneinkben.
Tagja vagyok egy facebook csoportnak, ahol a szoptatás nehézségeit és szépségeit vitatják meg a kismamák. Igazából először csak kíváncsiságból léptem be, majd később egyre több ötletet és hasznos tanácsot is olvastam. Emellett persze nem maradhattak el itt sem a furcsálló bejegyzések, hiszen minden csoport sajátja, hogy nem mindenki fogadja el, vagy érti meg a másik ember gondolkodásmódját, ezért jobb esetben kérdezz, rosszabb esetben nekiáll kötekedni és vitát generálni. Biztos sokakat a kíváncsiság vezérel, de a rosszindulat is néha közre tud játszani, szerencsére ebben a csoportban ez utóbbiból tényleg kevesebb van.
A csoportban elhangzott egy kifejezés, miszerint van olyan, akinek hibrid babája van, amely kifejezéssel én magam nem tudok azonosulni. 12 éve nekem is "hibrid", - még leírni is rossz - babám volt, azaz anyatej és tápszer kettősével tápláltam. Persze akkoriban még szó sem esett iszsz-ről, vagy támogató csoportokról, így mit sem tudva én magam is engedtem a környezetem nyomásának. Elhangzott, hogy éhezik a baba, mert nincs, vagy éppen nem elég jó minőségű a tejem. Azóta tudom, hogy olyan nem létezik, hogy nem elég jó minőségű a tej, hiszen annak összetétele a baba igényeihez igazodik. A mennyiség már más kérdés, az inkább orvosi kompetenciába tartozó megítélést igényel, gyarapodás, egyéb fejlődési mércék alapján. Aztán jöttek azzal, hogy nem fogok tudni lépni a gyerektől, meg nem alszik jól adjam már a tápszert oda szegénynek, és igen, 3 óránként etessem, mert az így helyes. 20 évesen addig-addig hallgattam a jó tanácsokra még én is hinni nem kezdtem bennük, átálltunk tápszerre és csak pici anyatej maradt, ami hamar el is apadt. Azonban a problémák nem oldódtak meg a tápszerrel sem, továbbra is rossz alvó maradt és a fogzástól úgy tűnt valóban, hogy még mindig éhes, folyton éhes. De nem volt éhes, csak nem értette a rendszert és fájt közben a foga. A tápszer elkészítése, akár éjszaka maga volt a rémálom. Lebotorkáltam félálomba a lépcsőn - csoda, hogy egyszer sem fogtam padlót közben - elkészítettem, de vagy hideg, vagy túl meleg volt, szóval ezzel is hosszú perceket sakkoztam, így inkább egy zombira hasonlítottam, mint anyára. DE! Eleget tettem az elvárásoknak, "hibrid" babámnak lekorlátoztam a szükségleteit 3 órára, ezzel megfelelve a társadalmi elvárásoknak. Mindenki boldog volt, kivéve a baba és én.
Most másként csinálom, az első perctől tudtam, hogy megpróbáljuk az iszsz-t.
Kritikaként fogalmazódik meg sokakban, hogy rögtön az első nyekre cicit kap és így sosem lesz önálló, nem fog tudni elaludni magától, vagy éppen nem fog tudni darabos ételt enni, nem fog jól fejlődni, sőt biztos egész nap hurcizom majd.
Ki merem jelenteni, hogy nincs összefüggés a szoptatás módja és az önállótlanság között. Attól függetlenül, hogy igény szerint kap enni a kislányom bátran ki merem jelenteni, hogy szinte mindent meg tudok csinálni, amire szükség van. Van meleg étel, a lakás sem bombatámadás utáni képet mutat, és még a nagyobbra is van időm. A kertre például valóban nincs időm mostanában, de úgy érzem ez akkor sem lenne máshogy, ha más etetési módszert választottam volna. Sőt, igen, néha még "énidőm" is van, olyankor a fiúk veszik át a stafétát és játszanak a kicsivel, a séta viszont szintén közös családi móka.
A minap szóba került, hogy miért is jó az iszsz, illtve még az is felmerült ennek kapcsán, hogy, aki ezt a szoptatási módszert választja elképzelhető, hogy a nevelés során is ilyen megengedő lesz, ezáltal egy elkényeztetett gyerkőc anyukájává válik.
Attól függetlenül, hogy most a baba igényei kerülnek előtérbe étkezés terén, az közel sem azt jelenti, hogy az értékrendem is megváltozott volna, és innentől egy ördögfiókát kívánok nevelni, illetve a nagyvilágba kiengedni, kezdve azzal, hogy ledobja magát a bolt közepén, természetesen a csokis részlegen, én meg rögtön vidáman besöpröm a teljes készletet a kosárba, majd a gyerek vidáman felkelve tovabaktat.
Nem, ez közel sincs így! Nem fogom továbbra sem megengedni a kisebbnek sem, amit a "hibrid" tesónak sem engedtem meg. Attól függetlenül, hogy a táplálási formában nyitottabb és szélesebb lett a látóköröm, én továbbra is az az ember vagyok, aki megpróbálja értékre, tiszteletre és elfogadásra nevelni a gyermekeit. A nagyobb sem vágta magát soha földhöz, ismeri a kérem és köszönöm szavakat. A kicsivel sincsenek más terveim, de mi most így vagyunk boldogok és sokkal türelmesebb vagyok én is, így, hogy igény szerint etetem a picit és nem kellett tápszerhez nyúlni, mert ez bizony szabadságot is ad.
Itt jegyezném meg, hogy akkor sem, illetve most sem célom, hogy még óvodás korában is a cicivel kergessem, de egy 6-12 hónap közötti intervallumot, amit ideálisnak gondolok szeretnék előirányozni magunknak. Összetörni sem fogok, ha már nem a szopi lesz az elsődleges etetési formánk, mert tudom, hogy valamit eddig jól csináltam, elindítottam egy úton, és ő pedig rálépett a függetlenedés rögös útjára.
Szeretném megjegyezni, hogy nekem azzal sincs bajom, hogy valaki diszkréten szopiztatja a 3 évesét, vagy idősebb gyermekét, mert ő az anyukája, ha őket ez ott és akkor még boldoggá teszi, akkor engem biztos nem fog zavarni. Itt is, mint az élet oly sok területén az elfogadást támogatom, még, ha engem nem az az út teszi is boldoggá, akkor is.
Amikor anya jól érzi magát, az a babán is meglátszik! Ezt érdemes szem előtt tartani, és nem ítélkezni!
A bejegyzés marójára: vannak természetesen olyan esetek, amikor egészségi okokból, vagy egyéb személyes okokból, - amibe a kívülállók nem látnak bele - nem teheti meg az anyuka, hogy szoptasson, vagy tegye ezt igény szerint. Ezt is mindenkinek tiszteletben kell tartania és az ítélkezés továbbra sem jó megoldás! Én sem ítélkezem és Te se tedd!
További információ: http://www.lll.hu/
